Menü Bezárás
Győri Nemzetközi Művésztelep

Győri Nemzetközi Művésztelep

Az alapítás éve: 1969
Fenntartó és működtető: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
Székhely, levelezési cím: Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum
9021 Győr, Király u. 17.
Szakmai vezető: Grászli Bernadett múzeumigazgató
Tel.: 06-96-322 670
E-mail: grassl.bernadett@romer.hu
Más kapcsolattartó személy: Szabadvári Attila
Tel.: 06-96-322 695
E-mail: szabadvari.attila@romer.hu
Honlap: www.romer.hu

Modell utáni rajzolás a Tanítóképző Intézet rajztermében, 1969 (Góczán Károly felvétele)
A 30 éves jubileumi kiállítás részlete, 1998
A művésztelep szoborparkjának részlete, elöl Haraszty István mobilszobrával, 1997
Wolfgang Prager alkotása a 35 éves jubileumi tárlaton, 2003
Wayne Crothers ausztrál grafikusművész néhány művésztelepi társával az önálló kiállításában
El Kazovszkij második győri művésztelepi részvétele, 2003
Rákóczy Gizella 24 részes akvarell-sorozatot fest, 2005
Takako Matzukawa japán művész az alkotásai között, 2005
Szij Kamilla és Uri Asaf a Grafikai Műhelyben, 2007
Nádler István győri művésztelepi résztvevő önálló tárlata a Napóleon-házban, 2008
Derek Besandt kanadai grafikus és újmédia művész a záró kiállításon Nagy Miklós győri műgyűjtővel, 2007
Gyenes Gábor szlovákiai magyar grafikusművész kiállításmegnyitója, 2011
Bullás József kiállításának részlete a Napóleon-házban, 2016
Az 50. győri művésztelep záró kiállításának megnyitása, 2018

A Győri Művésztelepet 1969-ben a Városi és Megyei Pártbizottság és a Városi Tanács Művelődési Osztálya közösen hozta létre. Alapításával az volt a legfőbb cél, hogy növelje a városban a kortárs művészeti események számát és erősítse a helyi lakosok lokálpatriotizmusát. Ebben az időben Győrben egyetlen múzeum működött (Xantus János Megyei Múzeum), amelynek még nem volt időszaki kiállítóhelye. A fél évszázada folyamatosan működő művésztelep hat koncepcióváltást élt meg.

Az első hat évben 25 nyugat-dunántúli rajztanárnak szerveztek egy hónapos nyári művésztelepet. A művészek és családjuk szállását és étkeztetését a győri Tanítóképző Intézet biztosította és a művésztelep kivitelezését is két ott dolgozó tanárra, Góczán Károlyra, az Oktatástechnikai Tanszék vezetőjére, egyben az intézmény párttitkárára és Fügh Rezsőre, a Rajztanszék vezetőjére bízták.
Az alkotások színvonala vegyes volt, ezért 1975-től meghívtak néhány képzőművészt is Győr testvér-kerületéből, Pesterzsébetről. A résztvevők délelőtt az utcán festettek, délután a kollégium társalgójában modell után rajzoltak, este pedig ugyanott, a művészetről beszélgettek. Szombatonként egynapos tanulmányútra mentek Szlovákiába (Csallóközbe) és Ausztriába (Bécsbe). Utóbbi különösen népszerű program volt, mivel magánszemélyek akkoriban csak háromévente egyszer utazhattak nyugati országba.
A művésztelepen készült alkotásokból záró eseményként zártkörű munkabemutatót rendeztek a városi és pártvezetőknek a Tanítóképző Intézet udvarán. A munkákat a résztvevők otthon fejezték be, és a következő évben állították ki, a tárlat megnyitása a művésztelep nyitó eseményévé vált. A műveket a közönség megvásárolhatta.

A művésztelepi munka pozitív politikai megítélését követően, 1974-ben a múzeum képtárat (Napóleon-ház) és művészettörténész státuszt, a város pedig 1976-ban frissen végzett képző- és iparművészeket kapott (Hefter László, Benkő Marianna, Bardócz Barna, Farsang Sándor, Szombathelyi László, Barabás László, Babos Ágnes és Kovács Gábor), akiknek a letelepedését a Művészeti Alap javaslata alapján a város műtermes lakásokkal ösztönözte, segítette. A Budapestről Győrbe telepedett fiatal művészek helyet kaptak a művésztelep népes társadalmi szervező bizottságában és alkotói között. Első ténykedésük az volt, hogy fiatal, és ismert pályatársakat hívtak meg a nyári alkotótelepre.

Az ötvös szakon végzett Lugossy Mária és az ipari megrendelések hiányában hozzá hasonlóan szobrászattal foglalkozó, Győrbe telepedett ifjú iparművészek vetették fel, hogy professzionális művésztelepre lenne szükség, és ki kellene használni a város ipari adottságait. 1976-ban RÁBA Symposion néven szobrászteleppé alakult a győri művésztelep, amely a Rába Vagon és Gépgyár támogatásával és telephelyein kezdte meg működését.

A koncepcióváltás és a hivatásos művészek meghívása jelentős színvonalbeli változást és új, szokatlan formavilágú, főleg nagyméretű geometrikus fémszobrokat eredményezett, de a művésztelep tisztán szobrászi alkotói korszaka már 1978-ban, a RÁBA ’78 című kiállítással lezárult. A három év alatt ugyanis kiderült, hogy a tervgazdálkodás korlátai között működő, 8 ezer munkást foglalkoztató, országos hírű RÁBA gyár egyre nehezebben tudja biztosítani a homlokzatdíszítő megrendeléseket is a győri művésztelep keretében kivitelező alkotók anyag-, technológia- és szakember igényét. Emellett az ipari technológiával megvalósított, többségében geometrikus absztrakt munkák – kinetikus szobrok, mobilok, nagyméretű krómacél reliefek és korracél térplasztikák, valamint a kisplasztikák – a 3T rendszer (tűrt, tiltott, támogatott művészet) szorításában ideológiailag sem feleltek meg.
A művésztelep második korszakának e legendás 3 évében a hazai neoavantgárd művészet olyan kiválóságai – festők és szobrászok – dolgoztak Győrben, mint Bohus Zoltán, Lugossy Mária, Fajó János, Nádler István, Haraszty István, Misch Ádám, Lux Antal és Csiky Tibor. Ők vetették fel először a művésztelepi gyűjtemény szükségességét, amelyre jó pár évig még nem volt fenntartói igény, emiatt az ekkor készült szobrászati alkotásoknak csak kis része maradt Győrben, egy város széli, eldugott parkban összegyűjtve és néhány gyár udvarán.

1976-ban kultúrpolitikai döntés született arról, hogy a testvérvárosok művészei is bekapcsolódhatnak a művésztelepi alkotómunkába, így 1977-től Győrben is dolgoztak kelet-német, lengyel, cseh és szlovák, majd 1982-től nyugat-német, finn és francia testvérvárosi művészek. A művésztelep még nem vált nemzetközivé, de az évente meghívott 2-3 külföldi alkotó szemléletbeli sokszínűséget vitt a művésztelep életébe, mely a művekre is hatással volt.

1978-ban az MSZMP Győr Városi Végrehajtó Bizottsága új koncepciót, környezetdíszítő műveket követelt, aminek azonban a művésztelep a gyártási feltételek megoldatlansága és a szerzői jogok tisztázatlansága miatt nem tudott megfelelni. A támogatás mértéke 7-10 művész alkotási lehetőségeire csökkent.

1981-ben Illés Csaba győri formatervező művészt kérték fel művészeti vezetőnek, aki kísérletet tett a szobrásztelep iparművészeti alkotóteleppé alakítására. Ehhez új munkahelyeket szervezett a város könnyűipari gyárainak a megnyerésével, amelyek azonban – mint szerte az országban – nem tartottak igényt iparművészeti tervezőmunkára. Jellemző a művésztelepnek erre az időszakára, hogy míg a városvezetők játszótéri mászókákat, térburkoló elemeket, cégéreket és díszkutakat vártak el a résztvevőktől, a gyárakban a szerencsésebb művészek is csak fémhulladékokból alkothattak. Kivételesnek tekinthető, hogy Hefter László nagyméretű betonszobra és fémplasztikával kombinált díszkútja, Illés Csaba és Lebó Ferenc cégére, valamint Haraszty István Dominó című köztéri alkotása ténylegesen felállításra került, a többi szobor- és díszkútterv azonban nem valósulhatott meg.
A korszak végéig, 1988-ig főleg kisplasztikák és kisplasztika méretű köztéri szobor- és szökőkúttervek, valamint efemer installációk, műanyag- és betonszobrok, rajzok, festmények, 1986-tól pedig a frissen alapított grafikai műhelyben rézkarcok és litográfiák készültek.

A szobrásztelepi működéshez a művésztelep a 80-as évek második felétől fokozatosan elveszítette ipari hátterét, de az egymást követő művészeti vezetők továbbra is mindent megtettek azért, hogy szobrok, kisplasztikák is szülessenek az alkotótelepen, többek között Galántai György, ef. Zámbó István, Várnagy Ildikó, a Csiky-tanítványok, pl. Budahelyi Tibor, Horváth László, Friedrich Ferenc, Heritesz Gábor, Nagy Gábor Mihály és mások, valamint Haraszty István, Hetey Katalin, Laborcz Flóra, Sass Valéria, Trombitás Tamás, Gabriella Fekete, Péter Ágnes, Gaál Tamás, Móder Rezső, Szász János, Fritz Vanén, Wolfgang Prager, Lutz Ackerman, Paavo Hallonen, Jan Baetsen, Will Brands, El Kazovszkij, stb és a győri Hefter László, Illés Csaba, Ézsiás István, Galgóczy György, Lebó Ferenc részvétele eredményeként.

Az ipari technológiára épített művésztelepi munka végét Budahelyi Tibor Itt fekszem kiterítve. Ipari objekt. Széria-objekt c. drámai műve vetítette előre 1991-ben, amely évben a művész még a Csiky Tibor síremléket is megalkotta. Utoljára 1989 és 1993 között, N. Mészáros Júlia első művésztelep vezetői tevékenysége idején készültek monumentális szobrászati művek a győri művésztelepen. Az ő koncepciójában a képzőművészet valamennyi területe egyforma hangsúlyt kapott, s ő fordított először figyelmet a médiumszemléletű, jelenkorra reflektáló, biztos értéket teremtő művek megszületéséhez szükséges feltételek megteremtésére, a működés alapjaiban való megreformálására.

1989-től 1993-ig, majd következő vezetői időszakában, 1996-tól 2009-ig a győri Nemzetközi Művésztelep gyökeresen átalakult és dinamikusan fejlődött. A szervezést már 1989-ben tisztán szakmai alapokra helyezte, a működést pedig 1990-től függetlenítette az addigi társadalmi és politikai szervező bizottságtól. 1989-ben vált ténylegesen nemzetközivé a művésztelep és ekkor nyitott először a széles nyilvánosság felé is. A résztvevők köre a művésztelep vezető által szervezett és rendezett kortárs hazai és nemzetközi kiállítások, köztük a Grafikai Művészetek mesterei- nemzetközi grafikai biennálé legjobb, nemzetközileg ismert alkotóival bővült, s jelentősen javult az alkotómunka minden feltétele, beleértve az anyag-, technika-, technológia, szakmai segítség tényleges biztosítását a grafikai műhelyben és a gyárakban is, továbbá a művészek vendéglátásának legapróbb részleteit – minőségi szállás, étkezés – és érdeklődésük minőségi kortárs művészeti programokkal való kielégítését (koncertek, színházi előadások, kortárs magyar képzőművészeti kiállítások Győrben, Budapesten, Veszprémben, művészettörténeti előadások, művész-közönség találkozók és más szakmai programok, pl. XX. századi és kortárs magyar műgyűjtemények meglátogatása, megyei, nyugat-dunántúli és budapesti szakmai kirándulások).

1994-től 1996-ig, a városi intézményhálózat létrejöttére hivatkozva, a művésztelep szervezését a helyi önkormányzat kulturális irodavezetője, Tóth Nándorné vette kézbe, a lebonyolítást pedig Ézsiás István, a Petőfi Sándor Városi Művelődési Központ (PSVMK) kiállításrendezője kapta feladatként. A művészek kiválasztásába e köztes időszakban is bevonták az előző művésztelep vezetőt, de a művésztelep a sehová nem tartozás, a gyári támogatás megszűnése és az önkormányzati alulfinanszírozottság miatt stagnált, sok tekintetben pedig visszaesett a korábbi hibákba. E pár év legfontosabb eseménye, hogy a PSVMK mögötti parkosított helyen létrejött az első győri művésztelepi szoborpark, mely Ézsiás Istvánnak köszönhető. Ezzel nyilvánosságra kerültek és folyamatosan láthatóvá váltak a győri monumentális szobrászati törekvések régi és új eredményei.

1996-ban már nyilvánvaló volt, hogy sem a város, sem a városi művelődési ház, sem pályázatok nem biztosítják a művésztelep magas színvonalú munkájához és fejlődéséhez szükséges anyagi-, tárgyi- és működési feltételeket. A művésztelep szervezése és vezetése visszakerült N. Mészáros Júliához, aki 1994-ben az újonnan létesített Városi Művészeti Múzeum alapító igazgatója lett. A szervező munkáján túl,  intézménye alapfeladatává tette a művésztelepi alkotómunka múzeumi lebonyolítását, a művésztelepi dokumentumok és alkotások múzeumi gyűjteményekbe integrálását, a művek szakszerű gondozását, nyilvántartását, szakmai feldolgozását, publikálását és rendszeres bemutatását, valamint a résztvevő művészek munkásságának kutatását és életművük múzeumi kiállításokon való szisztematikus bemutatását, majd a város tulajdonát képező, de magára hagyott szoborpark karbantartását is.
Összekapcsolta a múzeumi gyűjteménygyarapítást a művésztelep szervezéssel. Ekkor kerültek Győrbe testvérvárosokon kívüli európai – francia, angol, német, észt, szerb, ukrán, román, osztrák, spanyol, cseh, szlovák, lengyel stb – és dél-koreai, japán, thaiföldi, ausztrál, kanadai, amerikai, indiai, egyiptomi stb grafikusok, festők, szobrászok, fotósok, installáció- és médiaművészek. A záró kiállítás mindig múzeumi terekben zajlott, a művésztelepi munkáról évente katalógus készült.

A koncepcióváltás eredményeként 1989 és 2009 között a hagyományos képzőművészeti alkotások mellett új technikákon alapuló grafikák, fotó-, komputer- és multimédia-munkák, objektek, installációk, művészkönyvek, dobozművek, public art és más köztéren megvalósult alkotások, performanszok születtek, magas színvonalú művekkel gyarapodott a művésztelepi gyűjtemény, mely a múzeum nemzetközi képzőművészeti gyűjteményének az egyik fontos alapja lett.
A művésztelep 1992-ben és 1993-ban kötött tematikával kísérletezett. A téma a város gazdag történelmi múltja és építészeti, művészeti öröksége volt. Műveik megalkotásába több művész is, akik alkotásaikat nyilvános tereken, pl. a Széchenyi téren, a Városháza előtt, a régi városfalak közötti utcákon, a zsinagógában és a belvárosi üzletben hozták létre, bevonta a járókelőket és a helyi lakosságot. 1996 után már kötött tematika nélkül is Győr adta a legfőbb inspirációt az alkotásokhoz, amit főleg maguk a múzeum által szervezett programok, a múzeumi gyűjtemény és néhány kiváló kortárs magyar magángyűjtemény megismerése, a kiállításlátogatások és a múzeumi tárlatok megnyitóin való közös részvétel stb indított el, így a legtöbb esetben eleve helyspecifikus, illetve kimondottan Győrhöz kötődő, itteni élményeket feldolgozó művek születtek (Néhány példa: Budahelyi Tibor: Itt fekszem kiterítve; Gaál Tamás: Oltár; Ulf Raecke: Városszerkezet I-V.; Will Brands: Arrabona-, és Szent István trónja (a székesegyház apszisa elé készült) c. szobrai; Ilona Suonio (mai nevén Ilona Sarez utcai projektjei és Arrabona-fal c. munkája; Susan Leask: Új érkezők c. installációja, mely a Magyar Ispita egykori lakókra reflektál; Fritz Vanén Vörös konstrukció c. szobra és Kapuk című, győri köztérre szánt szoborterve; Toshimi Kitano, Lévay Jenő és több német, francia, koreai, japán művész győri hidat, utcákat, csatornafedeleket stb megörökítő alkotásai, Jan Meřicka Jedlik Ányosról megemlékező művészkönyve és installációja, Derek Besandt később biennálé-fődíjat nyert, s a világ nagy múzeumait bejárt Idegenek c. multimédia alkotása stb.).

Az 1990-es évek második felében a múzeum művésztelepi tevékenysége már az egész évre kiterjedt: az intézmény épületeiben rendszeressé váltak a több helyszínes művésztelepi záró kiállítások (Váczy Péter-gyűjtemény, Borsos-ház, Zsinagóga), a művésztelepi csoportos és a díjazott alkotókat bemutató egyéni, valamint 5 évenként a jubileumi gyűjteményes tárlatok, továbbá a művésztelepi eredmények más városokban és külföldön való bemutatása. Többéves kiállítás-sorozat indult a legfontosabb magyar résztvevők munkásságának a bemutatására (Haraszty István, Nádler István, Csiky Tibor, Budahelyi Tibor, Gaál Tamás, Péter Ágnes, stb). A 35 éves jubileum alkalmával a múzeum kiadta a művésztelep történetét, addigi tevékenységét, résztvevőit és alkotásait átfogóan bemutató tanulmánykötetet, melybe bekerült a jubileum alkalmából szervezett országos művésztelepi symposion anyaga is (Győri Művészettörténet IV., VMM, 2003). Folyamatossá vált a gyűjteményfeldolgozó és állagmegőrző munka, a művésztelepi pályázati tevékenység, a művésztelepi művek, események, alkotómunka dokumentálása, a sajtó rendszeres tájékoztatása a művésztelepi eseményekről, évente művésztelepi katalógus készítése és kiadása, fejújította és kiegészítette a múzeum a Grafikai Műhely berendezését és felszerelését s kiváló kapcsolat alakult ki a művészek és a múzeum állandó közönsége, köztük a múzeumbaráti kör között is. Nyilvánosak lettek a művész-közönség találkozók és más bemutatkozó estek, az egyes országok kortárs művészetével foglalkozó előadások. 1989 után 2003-ban és 2004-ben is Győr volt a házigazdája az országos művésztelepi tanácskozásnak. A 2000-es évek második felétől a nyári csoportos alkotómunka mellett év közben rezidencia program is indult.

2009-ben Grászli Bernadett, új igazgató lett a művésztelep vezetője. A kezdetektől arra törekedett, hogy minél több fiatal résztvevőt hívjon meg. A gyűjtési szempontok nem játszottak szerepet a meghívásaiban, a résztvevők egy része korábban is dolgozott már a győri nemzetközi művésztelepen, vagy részt vett a múzeum kortárs tárlatain, illetve szerepelt valamely alkotása a múzeum letéti gyűjteményében. 2009-től 20154-ig évente 9-12 alkotót hívott meg előbb három, majd két hétre. Közülük 2-3, vagy néha több résztvevő győri volt, egyikük műhelyvezetőként tevékenykedett a Napóleon-házba telepített grafikai műhelyben, egy másik a helyi amatőröket képviselte. A többi résztvevő pozsonyi, bécsi és budapesti képzőművészeti egyetemeken tanuló vagy DLA-ázó, valamint határon túli, vagy távolabbi országban élő magyar, illetve magyar származású művész volt, valamint az általa átalakított grafikai biennálé magyar díjazottja, és évente változóan, 1-3 egykori szocialista országból származó vagy nyugati, elsősorban grafikus. Ebben az időszakban grafikák, rajzok, rajz-installációk, ritkábban festmények, és egy alkalommal szobrászati munka készült. A művésztelepi munkát és a résztvevőket nem dokumentálták, a múzeumi honlapra csak a záró kiállítás meghívója került fel, amit nem archiváltak, az alkotások a művésztelep záró záró kiállításán voltak láthatók.

2015 óta 5-7 fővel, tisztán magyar résztvevőkkel, festőkkel és egy helyi iparművésszel működik az alkotótelep. A fókusz a geometrikus művészeten van. A résztvevők között találjuk Bernáth András, Bullás József, Szabó Dezső és Erdélyi Gábor országosan ismert alkotókat. Utóbbi három művész a 90-es évek végétől-2000-es évek elejétől reprezentatív művekkel szerepel a múzeum letéti és állandó gyűjteményében, melyeket 2009-ig állandó és időszaki tárlatokon lehetett látni. A fiatal tehetségek között Horváth Bertalant és Halmi Horváth Istvánt találjuk, utóbbi művész már visszatérőnek számít. A szervezés és a támogatásszerzés nehézségét jelezheti a meghívottak alacsony száma, és az, hogy a művésztelep idén 50 éves, de az 50. záró kiállításon kívül semmilyen ünnepi eseményt nem szervezett a múzeum, s kiadvány és jubileumi kiállítás sem készült. Ijedelemre talán nincs ok. Ahogyan korábban láttuk, eddig mindig túlélte a művésztelep a legnagyobb nehézségeket is, s több mint 24 év telt el azóta, hogy szárnyai alá vette a város múzeuma.

Művek
Publikációk
Résztvevő művészek
Videók

Facebook