Menü Bezárás
Abádszalóki Művésztelep

Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely

Teljes neve: Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft. – Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely
Az alapítás éve: 1975
Tulajdonos: Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata
Fenntartó és üzemeltető: Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Kft.
Székhely, levelezési cím: KKMM – Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely, 6000 Kecskemét, Bethlen krt. 16.
Szakmai vezető: Csatainé Hollósy Katalin stúdióvezető, képző- és iparművész
Levelezési cím: 6000 Kecskemét, Fráter György u. 7.
Tel.: 0036-76-482 123; 0036-76-476 901
Mobil: +36-30-229 9353; 36 30 480 5202
E-mail: hollosykati@invitel.hu
Honlap: www.enamel-art.hu (felújítás alatt)

A Kecskeméti Zománcművészeti Alkotóműhely épülete
Báron László születésnapi köszöntése a művész egyéni kiállításán, 2011-ben
Balanyi Károly kurzusa: Fotográfia a zománcművészetben, 2016
Művésztelepi csoportkép, 2018
Anastazia Vdovkina kurzusvezető zománcművész műveket elemez, 2017
Fiatal alkotók technikai képzése az alkotóműhelyben
Mester-diák kapcsolat a kurzusokon

A kortárs magyar zománcművészet kezdetei zománcgyárakban bontakoztak ki (Bonyhád, Budapest, Salgótarján, Kecskemét). Közülük a legfontosabb technikai kísérletekre 1962-től a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárában volt lehetőség néhány művész számára. Goór Imre, Báron László, Stefániay Edit, Kátai Mihály, ifj. Koffán Károly és Fabók Gyula gyári tevékenysége a zománcművészet három fontos területére fókuszált: az ékszerzománcozott ötvöstárgyakra, a zománcfestésű táblaképekre és az építészethez kapcsolódó külső-belső díszítésre.

Erre az ipari bázisra és az említett művészek önálló alkotói eredményeire épült 1975 nyarán a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelep, melyre az első időszakban magyar és szovjet (orosz, grúz, észt, lett, litván, örmény stb) alkotó kapott meghívást, majd az 1980-as évektől a határon túli magyarok, közép-, kelet- és nyugat európai alkotók és a világ többi földrészén élő, pl. kínai, indiai, stb. művészek is részt vehettek. A művésztelep alapítója és első szakmai vezetője Kátai Mihály volt (1984-ig), aki már a gyári kísérleteinek időszakában erőteljes hatást gyakorolt a környezetében alkotó művészekre. A művésztelepi munka kezdetben hat, később négyhetes volt. A hazai résztvevők többsége ötvös, textiltervező-, vagy más területen alkotó kézműves iparművész, illetve festő vagy szobrász volt.

Az alkotótelepen az első nyolc évben főleg nagyméretű murális művek tervei születtek – pl. Ásztai Csaba, Kátai Mihály, Z. Gács György, Kótai József, Petrilla István és Turi Endre munkái -, melyek egy része meg is valósult. Városi, illetve városi fenntartású épületek, intézmények, a helyi uszoda, valamint gyárak homlokzatain, illetve későbbi kivitelezést követően, az ország más városaiban került elhelyezésre (pl. Bardócz Barna alkotása Győrben).  A művésztelepi résztvevők 1982-ig, az első koncepcióváltásig környezetalakítással, utcai tájékoztató rendszer tervezésével foglalkoztak és a helyi középületek, valamint a LAMPART pályázatok keretében lakások, lakrészek belső díszítésével is összefüggő tematika mentén dolgoztak. Ez idő alatt azonban a fenntartók számára is világossá vált, hogy a zománc művészi alkalmazása nem tud széles teret nyerni a külső környezetformálásban.

A művésztelep 1982-től új koncepció mentén, Kecskeméti Műhely néven folytatta munkáját, melyben a szabad alkotásra és a technikai tudás továbbadása vált hangsúlyossá. A Műhely egy ideig még az alkotótelepen belül működött. Önálló fakultatív programokat kínált tagjai számára, melyek elsősorban az ún. „kecskeméti zománceljárás” továbbfejlesztésére ösztönöztek, ami mitologikus és népi témaválasztást jelentett és a technikai, valamint népi hagyományok felvállalását. A művésztelepen már ekkor az újonnan készített alkotásokból rendezett kiállítással ért véget, amit a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban rendeztek meg.

A Kecskeméti Műhely 1984-ben a megyei tanács fenntartásába került és a Bács-Kiskun Megyei Tanács Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelye néven intézményesült. Igazgatójának Turi Endre festőművészt nevezték ki, aki a kezdetektől alkotótelepi résztvevő volt. Az intézmény székhelye a frissen felújított, egykori malomépület lett, amelyben műtermeket alakítottak ki, ezzel alkalmassá vált arra, hogy egész évben folyamatosan alkothassanak ott a művészek. 1985-től kezdődően ez az épület volt az otthona a nyári zománcművészeti alkotótelepeknek is, melyek szervezése és művészeti vezetése az intézményigazgató feladata lett.
Az alapító okiratban rögzítették a fenntartó elvárását: a nemzetközi alkotótevékenység feltételeinek biztosítását, alkotótevékenységet, a zománcművészeti hagyományok ápolását, és új lehetőségek kidolgozását, kikísérletezését. További feladat: “Stílusokhoz és irányzatokhoz történő elkötelezettség nélkül, teljes nyitottsággal keresi a közösségi talajú és indíttatású művészet mai lehetőségeit. Fokozott figyelmet fordít a népművészet, különösen a magyar népművészet alkalmazására, mai felhasználásának lehetőségeire.”
Komoly kutatások kezdődtek a zománcművészet ősi technikáinak megismerése, kortárs művészetbe való visszaemelése érdekében, a magyar korona hazaérkezését követően pedig a korona 43 zománcdíszének a technikai elemzésére.

A munka nagy lendülettel indult, és számos eredményhez vezetett, de a legfontosabbakat a szabadon kísérletező művészek a programtól függetlenül, maguk érték el.

A 80-as évek innovatívnak bizonyult első eredményei még Kátai Mihály munkásságához kapcsolódnak: az ő irányítása alatt vált művészetileg értékelhetővé a festett reliefzománc vas- és rézlemezen való alkalmazása. Létrejöttét az iparban használatos színes iszapzománcok és a színtelen transzparens alapzománc gyártásának és technológiai fejlődésének, valamint Kátai Mihály újítás iránti elkötelezettségének és kitartó következetességének köszönhette az alkotótelep.
A másik fontos eredmény az intenzívebb kiállító tevékenység, azaz az eredmények megismertetése és népszerűsítése érdekében vállalt új tevékenység. Az alkotóműhely kezdetben egy vagy kettő, 1990-ben már hat, 1993-ban pedig tíz kiállítást szervezett a gyűjteményéből és az alkotótelepi művészek bemutatására. Kecskeméten kívül az ország más városaiban, Kecskemét külföldi testvérvárosában és néhány európai országban is sikeres tárlatokat szervezett.
Ugyancsak jelentős eredményként értékelhető, hogy az alkotóműhely résztvevőinek és az együttműködőknek a köréből Turi Endre és a vezetésben őt követő ifj. Gyergyádesz László szorgalmazására és szervező munkájával 1997-ben megalapításra került a Tűzzománcművészek Magyar Társasága, mely az alkotóműhelytől függetlenül tevékenykedik, de számos rangos rendezvényét ugyancsak Kecskeméten bonyolítja le.
Az alkotóműhely 1992-ben állandó kiállítást hozott létre a több mint 1300 műtárgyból álló, kortárs nemzetközi zománcművészeti gyűjteménye széles körben való megismertetésére. Nagy gondot fordított a gyűjtemény dokumentálására is. Szakmai szimpóziumokat, konferenciákat, speciális zománctechnikai, és a tanárok továbbképzését szolgáló művészeti kurzusokat tervezett, de azok jóval később valósultak meg. Vállalt célja volt a tűzzománc felhasználási területeinek bővítése, ehhez új technikák, eljárások, alapanyagok, színek kikísérletezése, melyhez laboratóriumot kívánt építeni, ami szintén nem nem készült el.

A 80-as évek II. felétől, mint minden más hazai művésztelep, a Kecskeméti Zománcművészeti Alkotóműhely is anyagi gondokkal küszködött. A műhelyek igénybe vétele – szerény technikai felszereltségük ellenére – a szimpóziumok kivételével fizetőssé vált, ami miatt az ott folyó alkotómunkában az amatőröket leginkább vonzó ékszerzománc vált meghatározóvá. Szakmailag újat Balanyi Károly szitazománcai eredményeztek és Ötvös Nagy Ferenc műhelyépítő tevékenysége, mely lehetővé tette az ötvös zománc technológiák rekonstruálását és a művészi alkalmazásukkal való kísérletezéseket. Az alkotótelepi munka színvonalát a szovjet, orosz, ukrán, bolgár stb. zománcművészek alkotásai tartották szinten. Szisztematikus technikai fejlesztés, kutatás és az egyéni kísérletek szakmai publikálása, vagy legalább feljegyzése hiányában a műhelyekben dolgozó művészeknek újra-és újra végig kellett járniuk azokat a technológiai útvesztőket, amelyek elkerülése a kezdetektől tudatos cél volt. Ugyancsak csökkentek a művésztelepi és intézményi programok, minimálisra redukálódtak a kiállítások, és elmaradtak a kiállításokhoz kapcsolódó ismeretterjesztő és szakmai rendezvények. A gyűjteménygyarapítás azonban a résztvevők adományozásának köszönhetően, e nehéz időszakban is töretlenül folytatódott.

Az 1990-es években a kecskeméti művészteleptől függetlenül is, és részben Ötvös Nagy Ferenc eredményeinek hatására egyre népszerűbbé vált az ötvöszománc, mely az alkotóműhely életében is a rekeszzománc, a beágyazott zománc és a szoborzománc technikák megjelenését eredményezte. Ebből fejlesztette ki Morelli Edit, Hévizi Éva és H. Barakonyi Klára azt a sajátos zománctechnikát, amely térbeli formák és táblaképek megalkotására egyaránt alkalmas. Ezzel a magyar zománcművészet fejlődése számára teljesen új utat nyitottak.

2012-ben Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata létrehozta a Kecskeméti Kortárs Művészeti Műhelyek Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaságot, amely a Zománcművészeti Alkotóműhely mellett a Nemzetközi Kerámia Stúdiót, a Forrás Kiadót, 2013-tól pedig a Népi Iparművészeti Gyűjteményt és a Katona József Emlékházat is fenntartja és működteti.
A Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely új vezetője Hollósy Katalin lett, aki 1999-ben lett az intézmény munkatársa, s maga is alkot zománcműveket, így kellő rálátása van az intézmény működtetésére és a művészi zománc hazai és kecskeméti helyzetére, fejlődési-fejlesztési szükségleteire. Az alkotóműhely 2014-től Zománc Fresch címmel országos kiállítási pályázatot indított útjára, melyet azóta évente megrendez. A pályázattal a fiatalabb korosztályba tartozó és a pályakezdő művészek művészi zománc iránti érdeklődését kívánja felkelteni és ébren tartani, lehetőséget kínálva számukra a technikai tudásuk fejlesztésére és az alkotóműhelyben végezhető önálló munkára, valamint a díjazottak számára a művésztelepi munkába való bekapcsolódásra. Az utóbbi években számos új szakmai- és ismeretterjesztő program indult el és vált rendszeressé (kis- és nagy országos, valamint nemzetközi szimpóziumok, zománctechnikai oktatási kurzusok stb és a Múzeumok Éjszakája, Tavaszi Fesztivál rendezvény-sorozatokban való részvétel). Újra megélénkült a kiállító tevékenység is, és a kiállításokhoz, művésztelephez kapcsolódó kerekasztal beszélgetések, szakmai bemutatók.

A Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely nagy léptékű projektekben való részvétele és szakmai ismertsége révén sok kiváló külföldi művészt vonzott és vonz Kecskemétre. A műhely az eltelt évtizedek alatt az európai zománcművészet jelentős központja lett. Nemzetközi hírét az alkotótelep szellemiségének, iskolateremtő erejének, a művészeti vezetők szakmai felkészültségének és nyitottságának, a sikeres külföldi kiállításoknak, a résztvevők nemzetközi díjainak és a különleges hazai zománc anyagok sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti. Az alkotóműhely újabb eredményeként könyvelhető el, hogy számos technika mellett a sziluettzománcozási eljárás is elfoglalhatta méltó helyét a kortárs magyar zománcművészetben.

Művek
Publikációk
Résztvevő művészek
Videók

Facebook