Menü Bezárás

SYMPOSION TÁRSASÁG

Symposion Társaság

Symposion Társaság

Symposion-Társaság bélyeg
Symposion-Társaság alakuló ülése 1990-márc-1

Dokumentumok:
Symposion-Társaság Alapító okirat
1990 febr 8

1989-ben Győrben, az ottani művésztelep kezdeményezésére országos symposion találkozót rendeztek, melyen felmerült a Symposion Akadémia alapításának a szükségessége. Arra lett volna hivatott, hogy magasabb szintű alapokra helyezze a művésztelepi mozgalmat, tematikus symposionok és elméleti továbbképzések helyszíne legyen, segítse az alkotótelepek megújulását, eredményeik tudományos feldolgozását és köztudatba integrálását, s rendszeresen tájékoztasson a nemzetközi művésztelepi eseményekről. A művésztelepek közötti közvetlen kapcsolatteremtés és információcsere előmozdítása érdekében Cserny József a következő évben, 1990. március elsején megalapította a Fészek Klubban a Magyarországi Alkotótelepek és Symposionok Társaságát (röviden Symposion Társaság).

A Symposion Társaság az első olyan társadalmi szervezet – művészeti egyesület – Magyarországon, amely a hazai művésztelepekért tevékenykedik. Önálló szervezeti formaként, de a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége keretein belül, a Fészek Klubban kezdte meg működését.
Az alapító tagok az alakuló ülésen kimondták, hogy a szimpózium „klasszikus hőskora” lezárult, a mozgalom megújításához új hajtóerőre, új alapokra, a támogatás, működtetés új rendszerére, a fiatalok bevonására és a tapasztalatok megosztására van szükség. Mindezek segítését és koordinálását vállalta magára a Symposion Társaság, melynek alapító elnöke Cserny József (a halála után Harsay Ilona), alelnöke Schrammel Imre és Péter Ágnes lett.

A művésztelepek összefogása, tevékenységük segítése és koordinálása nem volt újkeletű gondolat. Cserny József, Bencsik István és Schrammel Imre az 1960-as – 1970-es években több új művésztelep létrehozását és működését segítették, néhánynak részt vettek a szervezésében is, és maguk is alapítottak művésztelepet. Aktuális tennivalóik egymás közötti megbeszélésére már hosszabb ideje rendszeresen találkoztak a Fészek Klubban, az un. „hétfői asztaltársaság” tagjaiként, melyet Cserny József elsősorban designerek és ipari formatervezők számára szervezett.

A Symposion Társaság kezdetben a Magyar Építőművészek Szövetsége Székházában tartotta rendezvényeit, majd a Táltos utca 8-ban lelt tartós otthonra Harsay Ilona jóvoltából, aki heti rendszerességgel Symposion Klubot hozott létre és szervezett itt.

A Táltos Klub néven hamar ismertté vált helyiségben a Symposion Társaságot alapító művésztelepek számára lehetővé vált, hogy megismerjék egymás munkáját, módszereit, alkotásait és eredményeit, s új információkkal gazdagodjanak. Itt tanulták együtt a pályázatírást, az adóbevallást, a szerződéskötést, az egyesületalapítást, a számítógép-használatot stb., itt ismerték meg az új jogszabályokat és a nemzetközi művésztelepi konferenciák anyagait, témáit. Ez a klub lett a művésztelep vezetők önképzésének és rendszeres tájékozódásának a helye.

A közvetlen beszélgetéseken, tapasztalatcseréken túl, a Symposion Klubban Budahelyi Tibor rendezésében minden hónap első keddjén kiállítás nyílt az alkotótelepek és alkotóműhelyek, majd a Symposion-díjasok alkotásainak is a bemutatására (Budahelyi Tibor több mint 150 kiállítást rendezett itt), a hónap többi keddi napján pedig tudományos, művészeti és filozófiai előadásokat szerveztek. A programajánlatokat a művésztelep vezetőktől Kovácsházy Éva gyűjtötte össze és ő szervezte az előadókat is Cserny Józseffel egyeztetve.

A Társaság tagjai – a művésztelep vezetők – közösen döntöttek az országos symposion találkozókról is, melyek eredményeit ugyancsak a Symposion Klubban beszélték meg. Az országos symposion találkozókat, melyek 1990-től rendszeresen megrendezésre kerülnek valamely művésztelep helyszínén, az összes hazai művésztelep vezető részvételével. Ezek a találkozók egymás koncepciójának, munkájának, eredményeinek, terveinek és mindenkori helyzetének a közvetlen megismerését és a szervezési módszerek, tapasztalatok, eredmények megosztását, valamint a működési-, támogatási feltételek jobbítását szolgálják. A találkozók végén a résztvevők záró nyilatkozatot fogadnak el, melyben összegezik a legfontosabb tennivalóikat és a maguk, valamint a döntéshozók számára javaslatokat fogalmaznak meg a művésztelepek fejlesztésére vonatkozóan.

A Symposion Társaság és a nyíregyházi Országos Symposion Találkozón résztvevő további művésztelep vezetők – 1990-ben együtt létrehozták a Symposion Alapítványt, és a Péter Ágnes és Farkas Ádám által a Váci Grafikai Műhelyben megszerkesztett próbaszám alapján a Symposion című folyóiratot is. A folyóirat a hazai alkotótelepekkel foglalkozott: tanulmányokat, forrásértékű összefoglalókat és adatokat közölt tevékenységükről és eredményeikről, és évente beszámolt az aktuális alkotótelepi eseményekről, rendezvényekről. A szerzők többsége az első számtól kezdődően a Symposion Társaság és a Symposion Alapítvány kuratóriumának a tagjai, maguk a művésztelep vezetők és a két szervezet elnöke, a felelős szerkesztő Péter Ágnes volt.

A Symposion Társaság saját hagyományt is teremtett a Normafához szervezett napfordulós kirándulásokkal, a kiválasztott művésztelepek közös meglátogatásával, a határon túli művésztelepek tevékenységének megismerését szolgáló kirándulásokkal és a legjobb művésztelep vezető, illetve művészeti közösségszervező szakmai díjjal való jutalmazásával. Utóbbi célból a Symposion Alapítvánnyal közösen megalapította a Symposion-díjat (2010-től Cserny József Symposion-díj).

A művésztelepeken kívül más művészeti és tudományos szervezetekkel is jó kapcsolatot ápolt, így pl. befogadta a székhellyel még nem rendelkező Szimmetria Társaságot és helyet adott a Folyamat Társaság és a Folyamatfilozófiai Társaság rendezvényeinek. A Symposion Társaság a kezdetektől nagy hangsúlyt helyezett a művészet és a tudomány közötti interdiszciplináris kontextusok megteremtésére, így a klubba szervezett előadások fejlesztően hatottak a művésztelepek tevékenységkörének és rendezvénytípusainak a bővítésére is, ami nagy előrelépésnek számított.

A Társaság tagságát 2017-ig az alapítókon kívül 32 képző- és iparművész alkotta. Közös és egyéni kiállításokat szerveztek, élénk kapcsolatokat tartottak a hazai művészeti szervezetekkel. Harsay Ilona, a Társaság 2009-ben megválasztott elnöke 1977 és 1988 között lengyelországi művésztelepet vezetett, 1985-től tagja volt az Európai Regionális Bizottságnak (AIAP), 1986-tól a MIKISZ elnökségének, ahol külügyi titkárként számos kiállítást szervezett külföldön. Tapasztalatait maximálisan hasznosítva, sokat tett a működés és a rendezvények kiemelkedően magas színvonaláért. Neki köszönjető, hogy a mai napig fennmaradtak azok a Társaságra jellemző, sajátos rendezvénytípusok, melyeket az alapítást követően vezettek be.

2017-ben a Társaság tagfelvételt hirdetett, melynek eredményeként további művészekkel gyarapodott a tagság, mely 2018-ban új vezetőséget választott. Az elnök Paczona Márta textiltervező művész lett. A vezetőség további tagjai: Maczkó Erzsébet elnökhelyettes, Fürjesi Csaba festőművész, Haász Ágnes elektrografikus művész és Péter Ágnes szobrászművész. A leköszönő elnök – Harsay Ilona -, valamint Lelkes Péter formatervező művész Tiszteletbeli Tanácsos címet kapott és ebben a minőségében segíti tovább a Társaság működését.

A Symposion Társaság tevékenységét 2017-ben a Műcsarnokban rendezett 25 év Symposion. Társaság + Alapítvány + Művésztelepek című tárlat foglalta össze és mutatta be. A kiállítás záró programjaként a két szervezet, a házigazda Műcsarnok és az alkotóházakat működtető Mank együttműködésével szervezték meg a XXV. Országos Symposion Találkozót, melyen a művésztelepekkel foglalkozó döntéshozók is részt vettek. A téma a művésztelepek mai helyzete volt.